Rendkívül sokoldalúan használható illóolajunk, mivel több, mint 70 különböző problémára bizonyult hatásosnak az évezredek tapasztalatai alapján (illóolajként és gyógynövényként is használatos). A mediterránumban őshonos, manapság a világ számos részén megtalálható, azonban a legjobb minőségű illóolajat Franciaországban állítják elő. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legfinomabb és legértékesebb aromájú levendula, mely a leginkább elterjedt. Tihanyban is ez a fajta honosodott meg.

Dél-Kínában és a Távol-Keleten őshonos, de termesztik Brazíliában, Kaliforniában, Olasz- és Spanyolországban is. A gyümölcsöt a kínaiak rendszeresen elajándékozták a mandarinoknak, innen ered a neve is. Az egyik legbiztonságosabban használható olaj, gyermekek, idősek és terhes nők kezelésére is ajánlott. Legelterjedtebb formája a piros szemű mandarin, de létezik zöld és sárga változatban is.

Az ókor óta ismerik a hidegen préselt mandulaolaj bőrápoló tulajdonságait. Kifejezetten nagy olajsavtartalma miatt a mandulaolaj a legdrágább növényi olajok egyikének számít. A mandulaolajat a rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó mandulafa nemesített, édes ízű (édes mandula) terméseiből préseléssel nyerik ki, a keserű ízű mandulából illóolajat állítanak elő. A mandulaolajat még a legérzékenyebb bőr is elviseli, ezért csecsemőápolásra is alkalmas. Túlnyomó részben olajsavakat és linolsavat tartalmazó zsíros olaj.

A méhviasz a munkásméhek hasán lévő viaszmirigyek terméke. Apró víztiszta lemezek alak­jában termelődik. Az évszázados tapasztalatok alapján a legismertebb és legnemesebb állati eredetű viasz, melyből a legkiválóbb természetes kozmetikumok és környezetbarát felületkezelő anyagok készíthetők. A természetben található gyógyhatású szerek közül a méhviaszban található a legtöbb tartósító vegyület, melyek hatása az idő múlásával sem csökken. A méhviasz kb. 85%-ban keveréke a cerotinsavnak és myricinnek, amely hasonló a zsírokhoz, de nem tartalmaz glicerint. A méheknek 1 kg viasz termeléséhez 3 és fél kg mézre, 50 g virágporra van szükségük.

Az olívaolaj nem új találmány, már az ókorban is használták. Igaz, akkor nem csak mint táplálékot, hanem mint szépítőszert is, mellyel a királyokat, az uralkodónőket, a csecsemőket kenték be, hogy fiatal maradjon a bőrük. Érdekes, hogy a Bibliában például az olajág, vagyis az olajággal repülő galamb a csapások végét jelenti. Az olívaolaj az olajfa csonthéjas terméséből, az olajbogyóból előállított zöldessárga, jellemző illatú, kellemes, édeskés ízű, szobahőmérsékleten folyékony növényi zsiradék. Napjainkban Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban készítik a legtöbb olívaolajat.

A fűszernövények nagy részéhez hasonlóan, a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él. Ezeken a helyeken számtalan típusa, változata alakult ki, melyek akár országonként is változhatnak. Nálunk vadon nem fordul elő, de az ország melegebb és védettebb területein a szabadban is áttelel.

A Molukka-szigeteken őshonos, és a XVIII. századig csak ott termett. Mára már Afrikában, Madagaszkáron és Zanzibáron is termesztik. Ára egykor az aranyéval vetekedett. Az illóolajok előállításához a még ki nem nyílt bimbókat használják, melyeket megszárítanak, amikből vízgőz-desztillációval vonják ki az illóolajokat. 15-20 % illóolaj nyerhető ki a szárított virágokból, a levelekből ennél kevesebb. Az 1 kg illóolaj termeléséhez szükséges mennyiség: 6-8 kg szárított virágbimbó.

A szezámolaj az ayurvéda masszázsfajtáinak legfőbb olaja. A kókuszolajhoz hasonlóan, szintén évezredek óta használják a megelőzésben és a gyógyításban. Őshazájában, Indiában a szezámmagot a hallhatatlanság szimbólumaként tartják számon. A szent könyvekben, a Védákban az emberi test legnagyobb gyógyítójaként írnak róla. Egy asszír mitológiai történet szerint, amikor az istenek találkoztak, hogy megteremtsék a világot, szezám magból készült bort ittak.

A nátrium-hidrogénkarbonát (nátrium-bikarbóna, régiesen kettedszénsavas szikeny vagy köznapi nevén szódabikarbóna) gyengén lúgos, vízben jól oldódó só. A savakat úgy semlegesíti, hogy szén-dioxid szabadul fel. A szódagyártás és más vegyipari folyamatok melléktermékeként keletkezik. A környezetre ártalmatlan, kitűnő nedvszívó és szagtalanító hatású, továbbá rendkívül sokoldalúan használható.

A teafaolaj a teafa leveleiből vízgőz-desztillációjával készült esszencia. Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen. A teljesség igénye nélkül néhány a tulajdonsága és felhasználhatósága közül: gomba-, baktérium- és vírusölő, általános fertőtlenítőszer. Bőrbetegségekre, leégésre, pattanásokra, vágásokra, sebekre, rovarcsípésre, pikkelysömörre, ekcémára használható. Légúti betegségek tüneteit enyhíti, valamint erősíti a szervezet ellenálló képességét. Hígítatlan állapotban alkalmazhatjuk közvetlenül a fertőzött területre, a kiütésekre, vágásokra, égési felületre és harapásra.